1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. fil vall a tapasztalati világtól, az anyagtól független, elsődleges, magasabb rendű létező.

2. vall halott lelke, ill. az a megjelenési forma, amelyben a halott visszatér(íthető). hamlet atyjának szelleme. | test nélkülinek, természetfölöttinek elképzelt lény. gonosz szellemek.

3. az alkotó tudat, gondolkodás. az emberi szellem diadala. | kiváló szellemi tulajdonságokkal fölvértezett ember. korának egyik legnagyobb szelleme. | kor- v. közszellem. testületi szellem.

4. valaminek, kül. vmely rendszernek a belső tartalma, lényege. a demokrácia, törvény szelleme.

5. vmely érzület, magatartás sajátos jellege, megnyilatkozási módja, hatóereje. a gyűlölet szelleme. | vmely tevékenységre való készség. harci szellem.

6. szellemesség. csupa szellem.

[←szél¹ ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].